Turek Miklós honlapja, versszínház előadások

Ön most itt van: Főoldal Aktuális Hírek

Hírek és érdekességek




Március 15. Torontóban - Kaslik Péter és Ibolya írása

Petőfi Torontóban

Beszámoló arról a csodálatos Petőfi estről, amely egy torontói magánlakásban zajlott le 1848, március 15-e emlékére. 2011. március 15-én Gábori Ibolya, régi barátunk lakásában 2011.
Március 15-én, kedden este, egy „magánünnepély” keretében Turek Miklós megszólaltatta a számunkra Petőfi Sándort a költőt, a szerelmest, az embert és a forradalmárt. Az előadó a budapesti Turek Miklós. Az előadás formája egy szemünk előtt kibontakozó, Petőfi Sándor szellemét idéző és Petőfi lényét életre keltő monodráma.
Turek Miklóst már volt alkalmunk meghallgatni egy, egy estét betöltő Radnóti, illetve Faludy költői estjével. Turek Miklóst is magyar színésznek teremtette, tehetsége mellé megadta neki az eszményi magyar férfi fizikai tulajdonságait is. Turek Miklós magas, nemes mozgású, jó hangú fiatalember, aki ily módon egész lényét beleépíti szerepébe. Turek Miklósnak, ez a magánlakásban tartott, és a jelenlevők által „körülült” előadása így egyfajta tényleges szellemidézésnek is tekinthető. A jelenlevőkkel az egyik pillanatban még kötetlenül beszélgető Turek Miklós egy pillanatban észrevétlenül átment a másik szobába „átöltözni” s egy kihajtott gallérú fehér ingben, és mellényben tért vissza. Ebben a torontói negyedik emeleti magánlakásban egy órára megjelent előttünk Petőfi vívódó, az élet minden apró rezzenésére figyelő, az élet hétköznapi jelenségeiben csodát látó, elemi erővel háborgó alakja.
Turek Miklós egyértelmű tisztasággal eleveníti fel Petőfi éles megfigyelőképességgel megáldott, mindig újat kereső és az újra érzékeny és fogékony, gyerekesen szertelen alakját. Turek Miklós kiválóan érzékelteti Petőfi szárnyaló képzeletének és kristálytiszta s korlátok nélküli nyíltságának a „valódi élettel” való keserű találkozásainak pillanatait – a szomorúságot és a csalódásokat is.
Ámulva hallgattunk, amint három lépésre tőlünk egy olyan Petőfi jelenet meg előttünk, aki mentes volt a ráerőszakolt közhelyektől, aki szabad volt, csapongó, de aki mélyen, és okosan készült a megmérettetésre. Turek Miklós nem csak előadója Petőfi verseinek és leveleinek, hanem az előadás rendezője, producere és társszerzője, szövegkönyv írója is. Turek Miklós biztos kézzel válogatta ki és állította össze azokat a verseket, amelyeken keresztül megelevenítette előttünk azt a forrófejű, érzékeny fiatalembert, aki nem véletlenül maradt meg 1848., azaz a magyar szabadság jelképeként számunkra. Köszönöm Turek Miklósnak, hogy bebizonyította, hogy érdemes Petőfihez visszatérni, érdemes és szükséges az Apostolt újra elolvasni. Külön szeretném kiemelni azt a szakmai bravúrt, amellyel Turek Miklós még Petőfi legismertebb verseit is frissen adta elő. Így még a gyerekkorunkból ismert “Anyám tyúkja” c. verset is mintha most hallottuk volna először.
Az ilyen meghitt előadások fokozott erővel hatnak rám. Az előadóművész hihetetlen közelsége felfokozza művészetének meggyőző erejét, közvetlenül érezzük az energia kisugárzását, részei vagyunk a szemünk előtt történő teremtésnek. Ezeknek a „házi” előadásoknak van egy másik varázsa is. Úgy érezzük, mintha a messzi múltban, régi nagyurak kastélyában lennénk és a művészet kiváltságos élvezőiként a művészek csak nekünk játszanának, zenélnének. Ez önmagában jóleső és különleges érzés. Turek Miklós ma esti „magánpáholyból” élvezett előadását azonban szívesen felcseréltem volna egy megtelt színházterem kényelmetlen székéért, ahol a közönség nemzeti ünnepünk napján szűnni nem akaró, s megérdemelt tapssal ünnepelné a Petőfi szellemét idéző művészt.

Kaslik L. Ibolya


„Míg állni látszék az idő…”
Gondolatok Turek Miklós torontói Petőfi Estjének kapcsán
Turek Miklós Petőfi torontói előadásában nemcsak a jól ismert, de az eddig fel nem ismert Petőfi is szólt hozzánk. A „Jól ismert” versek alapján, és ezt némi büszkeséggel mondhatjuk Petőfit világszerte ma is a szabadság költőjeként ismerik. Turek Miklós Petőfi verseinek, és prózai szövegeinek egy órás hallgatása kapcsán, azonban Petőfi ismert szabadságfelfogása is új értelmezést nyer. Turek Miklós, Petőfi verseinek, és szövegeinek egymás mellet való, s őszinte átéléssel tolmácsolt előadása nyomán rádöbbenünk, hogy Petőfi a szabadság eszményéhez is „lentről”, a dolgok természetes rendje alapján, és önmagából merítve „belülről” jutott el. Ez pedig annak a következménye, hogy Petőfi maga végtelenül szabad volt. Petőfi nyíltsága, őszinte kíváncsisága, és képzeletének szárnyalása maga a szabadság. Petőfi számára a nemzet szabadsága az egyéni szabadság közösségi vetülete. Ezt visszhangozza József Attila: Ady vízió című írásában, amikor az írja, hogy egy ember is lehet nemzet. Ezt olvassuk Illyés Gyula: Ozorai Példa” c. versében is. „Ötven huszár volt akkor a Szabadság, annyi volt itt a nemzet, a magyar.” Mi bizonyítja mindezt? Petőfi szövegeinek, és verseinek a folyamatos, megszakítások nélküli, kitűnő előadásban való, és élőszóban való hallgatása. Turek Miklós Petőfijét hallgatva azt halljuk, hogy itt, és most egy szabad ember tesz fel szabadon kérdéseket önmagáról, a „nagy”, és a „kis” dolgokról – a sorsról, szerelemről, hazáról.
Mint ismeretes, Petőfi kiszabadította a magyar nyelvet, és a magyar költészetet a kor latin, és német szellemű, “magasabb stílű” megkötöttségeiből, ezzel visszaállította a magyar nyelvet az őt megillető helyre. Vagyis, Petőfi az irodalmi nyelvet a nép nyelvének rangjára emelte. Ez az „egyszerű,” irodalmivá emelt népi nyelv, azonban Illyés Gyula szerint tele van, és teljes egészében megfelel a tárgyi, és lélektani ábrázolás minden követelményének. Igaz, hogy a magyar nyelv fenti, saját talpán való megállásának igen nagy ára van, mert nyelvüknek az európai nyelvek szellemétől való állítólagos eltérését gyakran a szemünkre
vetik. Ne feledjük, azonban, hogy Petőfi nyelve egyben megmaradásunk biztosítéka is. A magyar nyelv, ha változik is, szellemében, és jelenlegi, és jövendő költőink műveiben az szükségszerűen mindvégig hű marad Petőfi szelleméhez. Ide tartozik az is, hogy a mai szürke egyöntetűségbe boruló világban a magyar nyelv különlegessége egyéniségünk megőrzésének a biztosítéka.
A nagy költők megalkotják saját világukat. Petőfi egészet alkotó, illetve a lét teljességére alapuló törekvése az élet szerves összetartozásának felfogására épül. Petőfi gondolkodásának, és alkotási módszerének alapelve az élet dinamizmusára, és a változásra épül. Petőfi szinte minden alkotásában, és annak részleteiben kimutatható a kicsinyekből lesznek a nagyok elvének természetszerű megnyilvánulása. Turek Miklós kitűnő érzékkel közvetíti Petőfi fenti világszemléletét. Turek Miklós előadásában értettem meg igazán Petőfi „Anyám tyúkja” c. versének igazi nagyságát. A magas termetű színész lehajol, kezével tyúkot formál, és beszélni kezd hozzá. Szemünk előtt megelevenedik a vers, és rádöbbenünk a kép elemi erejű egyszerűségének nagyságára. Senki sem beszél itt „redukcióról”, vagy „minimalisztikáról.” A versben a tovább már nem „redukálható” létfolytonosság szemünk előtt beteljesedő csodájáról van szó - a tyúkról, és a tojásról.
Turek Miklós előadása híven szemlélteti az élőszó erejét, és hatását. Mind Petőfit, mind más költőinket élő beszédben kell hallgatni. Ismeretes, de napjainkban háttérbe szorul a költészet elsődleges szóbeli (élőszóbeli) eredete. A vers élőszóban, időben és a hallgatóság körében kel életre, azt is mondhatnánk teljesül be. Turek Miklós Petőfi Estje egy ilyen felemelő, és tisztító erejű élmény a jelenlevők számára.

Kaslik Péter
 

Cserépfalvi Kati

Karácsonykor említettem, hogy Észak-Karolinából megkeresett a legendás könyvkiadó Cserépfalvi Imre lánya, Cserépfalvi Kati, akinek az emlékkönyvébe 1943-ban Radnóti beírta at alábbi sorokat:

 

2010. június 10-én a Budapesti Szerb Színházban az előadás részeként személyesen Cserépfalvi Katinak adhattam kezébe azt a könyvecskét, amibe az áltlam alakított Radnóti a verset írta. 
Borzongott a hátam a vers közben. 
Azon az előadáson ismét életre kelt az irodalom!!! 
Az előadás után egy kis beszélgetést is rögtönöztünk a Közönségnek arról milyen érzelmekkel hallgatta Kati az előadást és, hogy milyen volt olyan kvalitású irodalmárok között gyereknek lenni, mint József Attila, Kassák Lajos vagy Radnóti Miklós.

Felemelő élmény volt és majdnem teltház a Színházban! 
/Sajnos a sajtó igéretével ellentétben nem jelent meg az előadáson, de egy kedves régi ismerősöm, akiről nem tudtam, hogy újságot is ír, kicsit javított kollégái becsületén./

cserepfalvi-katival 

Katival az előadás után

 

Jól esik az ilyen meglepetés!

A Napokban találtam:

2008. nov. 9. 0:05 - írta cinnamon 

Kategóriák: mindennapok

Tavaly volt egy rendezvényünk, amelyen egy magyar műfordító szavalta el a saját műveit; angolra átültetett József Attila-költemények képében. Igyekszem diplomatikus lenni. Nem szeretem József Attilát. És szerintem kizárólag előadóművészeket lenne szabad színpadra engedni. 
Úgyhogy elmondhatatlanul örültem, hogy idén egy színész tartott nálunk Faludy-estet. Miklóst ugyan sosem láttam játszani azelőtt (bár a hangja ismerős volt), de nagyon kellemes meglepetés ért, amikor fehér lenvászon nadrágban, fehér ingben, mezítláb fellépdelt a színpadra, a Meseautót fütyörészve. Előző este, amikor együtt vacsoráztunk, kíváncsian néztem, és azon törtem a fejem, hogyan fogja megjeleníteni ez a magas, sötét hajú, erőteljes férfi a nyiszlett Faludyt. Dehát nem véletlenül színész.


Nagyjából harmincöt verset szavalt el egymás után, de ezt ne úgy képzeljétek, mint a Vers Mindenkinek-et. Eljátszotta őket. Először jöttek a budapesti évek, majd Afrika, Párizs, London, Amerika, ismét otthon Recsk... Pakolta az ingeit a a régi csatos bőröndbe, szagolt virágzó narancsfát, zengő hangon énekelt, karját az ingébe húzva játszott hadirokkantat, udvarolt nőknek, kapált rózsakertben. Tátott szájjal néztük, hallgattuk ezerszínű hangját és óriási vastapsot kapott a végén. Van egy hasonló Radnóti- és egy József Attila-estje is - hát, egy ilyenen talán adnék még egy esélyt az utóbbinak. 
Édes Istenem, de hiányzik a magyar nyelvű színház.


"Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s lehelletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt."

(Ballada a Senki Fiáról - első versszak)  

 

http://cinnamon.freeblog.hu/archives/2008/11/

 

Jó hír! Londoni előadások

Elkezdődöt a londoni és London környéki előadások szervezése!!! 

De továbbra is keresünk olyan külhoni magyar szervezeteket, akik szívesen fogadnának magyar nyelvű kis-költségvetésű színházi előadásokat.

Jelentkezéseket a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. e-mail címen várunk.

A segítségeket szívesen vesszük, minden téren.

Találkozunk a Világ valamelyik pontján!

 

Boldog Új Esztendőt!

Boldog 2010-es évet kívánunk minden kedves érdeklődőnek!

Ezévben ünnepeljük Faludy György születésének 100. évfordulóját, úgyhogy ez az esztendő ennek jegyében fog eltelni. 
Remélhetőleg sok előadással és sok szép élménnyel úgy nézői, mint előadói szempontból.

Egy rendkívüli élmény már megtörtént karácsony környékén, miután fölkerült a Hálóra a Cserépfalvi Katinak című Radnóti vers a Radnóti előadásból. 
Pár nappal később egy köszönőlevelél érkezett Cserépfalvi Katitól North Carolinából (USA), akinek emlékkönyvébe 1943-ban Radnóti Miklós bejegyezte azokat a gyönyörű sorokat.

Életre kelt a vers! és egy újabb bizonyíték arra, hogy az a távolinak látszó történet, ami Radnótival és társaival történt, nem is volt olyan régen.

Szép karácsonyi ajándék volt!

A könyv, melyet Cserépfalvi Kati írt a közelmúltban saját gyermekkori történetéről Mimikokó illegális élete címen megszerezhető még pár könyvesboltban vagy a neten megrendelhető. Érdemes elolvasni, mert nagyon érdekes és tanulságos és fájdalmasan szórakoztató.

Szép évet mindenkinek!

 
3. oldal / 3
PICTURES WAS NOT FOUND